Komposztolás tanácsok, teendők
Mit jelent a komposztálás?
A komposztálás egy újrahasznosítási folyamat, a legjobb és legtermészetesebb dolog, ami a háztartásunkban keletkező szerves hulladékkal történhet. A komposztálódás során a szerves anyagok oxidálódnak és lebomlanak, a folyamat közben pedig szén-dioxid, ásványi anyagok és humusz keletkezik.
Jelentősen csökken a háztartásod hulladékmennyisége! A magyar lakosság évente fejenként átlagosan 5-600 kilogramm hulladékot termel. Ennek a hulladéknak 30%-a olyan szerves anyagokból adódik össze, amelyeket költséghatékonyan, egyszerűen komposztálhatunk. Éves szinten fejenként 180 kg (kb. napi fél kg) hulladék nem a kukában köt ki, hanem visszajut a szerves anyagok természetes körforgásába.
Ráadásul ez a hulladék nem kerül az amúgy is túlterhelt hulladéklerakókba, és nem is égetik el. Az égetéshez képest jóval kevesebb a komposztálás során termelődő szén-dioxid mennyisége, több szén kerül vissza a földbe, kevesebb szén-dioxid a levegőbe, tehát a komposztálással csökkentjük a levegőszennyezést és az üvegházhatású gázok mértékét is.
Ha saját kerted van, akkor kihasználhatod a komposztálás további előnyeit: egy jól karbantartott komposzttal javíthatod a talaj minőségét, és kiváló tápanyagot biztosíthatsz növényeidnek. Ha nincs saját kerted, akkor is komposztálhatsz a lakásodban, a kis komposztálóból lecsapolható folyadékot egyszerűen felhígítod vízzel, és máris tápanyagban gazdag öntözővízzel locsolhatod szobanövényeidet.
Különíts el egy zárható, kis tárolót, amiben a konyhában összegyűjtöd a komposztálásra alkalmas hulladékot, majd földdel, száraz kerti hulladékkal (faforgács, mulcs, aprított gallyak, levelek) megfelelő arányban keverve megkezded a komposztálás folyamatát a kertben kialakított komposztálóban.
A biológiai lebontás során a legfontosabb, hogy megfelelő arányban kerüljön a komposztálónkba nitrogénben és szénben gazdag szerves hulladék. Ha nincs szén és nitrogén, a lebomlásért felelős mikroorganizmusok nem fogják tudni elvégezni a munkát és humusz helyett egy kupacnyi rothadó, bűzlő hulladék fog álldogálni a kertünkben. A komposztálás mesterei szerint ahhoz, hogy ideális körülményeket biztosítsunk a munkálkodó mikroorganizmusoknak, 75% zöld hulladékhoz (zöldség, gyümölcs, fű) adjunk 25% barna hulladékot (gallyak, forgács, mulcs).
A friss, konyhai zöld hulladékban, levágott fűben, gyümölcsökben jellemzően több a nitrogén, míg a fában, gallyakban, szalmában sokkal több a szén. A helyes arányok a szerkezet szempontjából is lényegesek: ha egymásra tesped a sok konyhai hulladék, az oxigén hiányában komposztálódás helyett rohadni fog a kupacunk, ezért is lényeges az ún. vázanyagok (gallyak, forgács stb.) hozzákeverése a komposzthoz.
Fontos, hogy 4-6 hetente átforgasd a komposztodat, ellenőrizd, hogy minden rendben működik-e odabent!
A sikeres komposztálás során hő keletkezik, tenyerünkkel a komposzthoz közelítve ellenőrizhetjük, hogy beindult-e a hőképzés. Figyelni kell a szagokra is, ha rohad, penészedik a komposzt, akkor nem kap elég oxigént, lazítani kell a struktúrát, át kell keverni, mozgatni. A rohadást előidézheti a túlzott nedvesség is, figyeljünk arra, hogy a háztartási szerves hulladék ne álljon sokáig a konyhai tárolóban, hanem minél hamarabb vegyüljön el a komposzttal. Ha kiszáradt, meg kell öntözni, ha túl nedves, száraz hulladékot kell hozzáadni!
Ha nem zavar a látvány, akkor készíthetsz úgynevezett prizmakomposztálót, ez azt jelenti, hogy egy 120 x 120 cm-es területen kb. fél-másfél méter magas halomba rakod a szerves hulladékot. Előnye, hogy könnyedén át lehet forgatni a komposztot, hátránya, hogy nem túl esztétikus.
Ha komposztálósilót szeretnél építeni, akkor többféle anyagból válogathatsz. A siló előnye, hogy csinosabb, hátránya, hogy nehezebben férsz hozzá a kupachoz. Lényeges, hogy alul és oldalt is át tudja járni a silónkat a levegő, hiszen a komposztálás egy oxidálódási folyamat. Minimális barkácstudással egyszerűen összeállíthatsz egy fasilót (felhasználóbarát megoldás például négy raklapból kialakítani), mielőtt azonban munkára fognád, érdemes környezetbarát felületkezelő anyaggal bevonni a fafelületet.
A műanyag- vagy fémkomposztáló összeállítása házilag kicsit komplikáltabb, ebben az esetben érdemes inkább barkácsboltban, mezőgazdasági boltban beruházni egy kész konstrukcióra.
Fontos a komposztáló elhelyezése. A legjobb, ha félárnyékos helyre tesszük, például egy nagyobb fa alá, hogy ne érje közvetlenül sok nap, de ne mossa el az eső sem. A talaj lehetőleg ne legyen vízzáró (pl. az agyagos talajra nem javasolt komposztálót telepíteni), a kerítéstől legalább egy méterre helyezzük el a silót, ezzel is megnyugtathatjuk a szomszédot, mi pedig több oldalról is hozzáférünk a komposzthoz. Legyen levegős a hely, az sem árt, ha a közelben van egy vízcsap (hogy a komposzt nedvességtartalmát is biztosítani tudjuk).
Érdemes egy kb. 1 négyzetméteres területet fenntartanunk a siló mellett, ahol azokat az anyagokat tároljuk (pl. gallyak, levelek), amelyeket később szeretnénk a komposzthoz adni. Aztán kelleni fog egy metszőolló, kis fűrész vagy kisbalta, hogy megfelelő méretűre apríthassuk a hulladékot. És legyen a kezünk ügyében egy vasvilla vagy lapát, mert a komposztot időnként át kell forgatni. Az elkészült humusz átrostálásához szereznünk kell egy szitát is.
Ha eldöntöttük, hogy komposztálunk, érdemes beszélnünk a szomszédokkal. Elmondhatjuk, hogy miért komposztálunk, megnyugtathatjuk őket afelől, hogy a mi szakszerűen karbantartott komposztálónk nem fog bűzölögni, nem vonzza oda a kártevőket. Ez a beszélgetés remek alkalom lehet arra, hogy meggyőzzük őket is a komposztálás előnyeiről.
Ahhoz, hogy a komposztálásod sikeres legyen, a legfontosabb a megfelelő alapanyagok kiválasztása! Nézzük először a jellemzően konyhai hulladékokat: zöldségmaradék, gyümölcsmaradék, kávézacc, teafű, virág mehet a komposztra. Viszont a déli gyümölcsök héjával már csínján kell bánni, alaposan mossuk meg és daraboljuk fel, mielőtt a komposztba dobnánk! A tojáshéj apróra darabolva és a kiszárított gyom nem túl nagy mennyiségben szintén rákerülhet a kupacra. A kerti hulladékok közül a frissen vágott füvet, apróra vágott gallyakat, ágakat, fűrészport nyugodtan keverjük bele a komposztunkba, a fahamuból keveset rászórhatunk. Egy kis földdel is javíthatjuk a kupac szerkezetét.
Ne kerüljön a komposztunkra hús, kenyér, csont, záptojás, sütés után maradt olaj, vegyszer, gyógyszer, háztartási hulladék! Egyáltalán semmilyen veszélyes hulladékot ne tegyünk a komposztra, se a kommunális kukába! A nagyobb gallyakat aprítsuk fel 2-3 centis darabokra, levelet, gyomot, hamut csak módjával helyezzünk el a komposzton. A diólevelet, tűlevelet nem szokták komposztálni, de kis mennyiségben azt is rádobhatjuk. Az apróra vágott papírt elvileg komposztálhatjuk, de a hulladékfeldolgozás és újrahasznosítás szellemében többet teszünk a környezetvédelemért, ha a szelektív hulladékgyűjtőbe helyezzük.
A hulladékhoz való viszonyulás egy fontos tanulási folyamat, sokan felnőttként tudatosítjuk, hogy milyen súlya van a jövőnk és a jelenünk szempontjából annak, hogy mit csinálunk a hulladékunkkal. A komposztálás pedig kifejezetten érdekes eleme ennek a tanulásnak, hiszen itt a természet működését követhetjük nyomon lépésről lépésre, az anyagok lassú körforgása ott zajlik a szemünk előtt. Párkapcsolati tréningnek sem utolsó a komposztálás, megvitathatjátok, hogy miért nem lehet a kifacsart grapefruit héját kapásból ráhajítani a komposztra, vagy hogy eléggé fel van-e aprítva a tojáshéj és hogy miért nem mehet rá több diólevél, ha a juharlevelek vígan bomlanak a kupac közepén.
A komposzt három-tizenkét hónap alatt érik meg, a három hónapos komposzt azonban még tartalmazhat olyan anyagokat, amelyek károsan hatnak a növényre, érdemes tehát a kész, 12 hónapos humusszal hozzáfogni a talaj javításához. Ez különösen az érzékenyebb növények esetében fontos.
A termőtalaj javítására fák, bokrok vagy a veteményeskert ágyásaiban, sőt a balkonládákban, szobanövények cserepeiben is.
Alapvetően a folyamatos ellenőrzéssel és a rendszeres átforgatással tudjuk felgyorsítani a komposztálást.
Ha nagyvárosban laksz, nincs saját kerted, de szeretnél komposztálni, akkor csatlakozhatsz a közösségi komposztálás mozgalmához! A fent leírtakhoz hasonlóan zajlik a komposztálás folyamata, csak itt egy teljes lakóközösség vagy társasház fog össze, hogy közösen hasznosítsák újra a háztartásukban keletkező szerves hulladékot, a kész humusszal pedig a balkonládákban, szobanövények cserepeiben javíthatják a talaj minőségét. Ki tudod keresni, hogy hol található a legközelebbi közösségi komposztáló, felveszed velük a kapcsolatot és a részleteket meg tudod velük beszélni.
Természetes módon hasznosítja újra a háztartási hulladék egy részét, csökkenti a légszennyezést és javítja a termőtalajt.
A konyhai és a kerti hulladék jelentős részét.
A komposztból három-tizenkét hónap alatt lesz jó minőségű humusz.